Milánt osztálytársai vezéregyéniségnek tartják és odafigyelnek arra, amit mond, bár ő sokkal szerényebb annál, mintsem magára vállalja ezt a szerepet. Sokkal inkább a közösség részeként szeretne funkcionálni. Végtelenül toleráns, alkalmazkodó és nagyon segítőkész gyermek. Már alsó tagozaton is nagyon sokat segített a gyengébb tanulóknak. Kissé fanyar humora is kiemeli a többiek közül, ami még inkább egyéniséggé teszi. Megfontolt és korához mérten szokatlanul bölcs, ezért bármilyen közösségi munkában össze tudja fogni a feladatokat. Szívesen foglalkozik a közélettel, talán nem bánná, ha politikus lenne belőle. Erős, egyedi egyéniségével a nyolcadikosok között is, de az elmúlt pár évben is kiemelkedően különleges színfoltja az iskolának. Biztosra veszem, hogy sokat fogunk még hallani felőle…

Szabina harmadik osztályos tanuló, akiről már rögtön az első napokban kiderült, hogy igazán különleges lélek. Hamar felhívta magára a figyelmet empátiájával, társaival való törődésével és segítésével. Egy nagyon vegyes összetételű osztályba csatlakozott be, ahol a tanulók autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekek, de van, aki értelmileg is akadályozott. Szabina sosem tett különbséget társai között képességeik miatt, mindenkihez ugyanolyan segítőkészséggel és szeretettel fordul. Szabinát nem egy különleges cselekedete miatt szeretném kiemelni, hanem a napi szintű odaadásáért, önzetlenségéért, türelméért és figyelmességéért. Véleményem szerint ritkán találkozunk olyan emberrel, aki ennyire szívén viseli mások jóllétét és ilyen őszinte kedvességgel fordul társaihoz.

Ha valakinek szüksége van rá, Nóri kedvesen lehajol érte és felemeli magához – a legnemesebb értelemben. A hatodik osztályban nagy egyetértésben vannak a lányok, mindenki tiszteli és elismeri a másikat, de jól érzékelhető módon két csoportra oszthatók: a menő, magabiztos lányokra és a több bátorítást igénylő lányokra. Ez utóbbi csoportba tartozó kislányok bátortalanabbak, visszahúzódobbak, olykor elesettebbek. Szükségük van arra, hogy valaki összefogja őket, picit segítsen nekik a mindennapi teendők elvégzésében és figyeljen rájuk. Őket karolja fel és tartja össze anyatigris módjára Hangai-Takács Nóra, akiről azt is tudni kell még, hogy ő ezt a sok kis csodát nemcsak önzetlenül, de feltűnés mentesen is teszi.

Zétény nagyon jóindulatú, segítőkész, nyitott, kedves, tisztelettudó. Osztályában lévő autizmussal és értelmi fogyatékossággal élő, tanulásban akadályozott gyerekekkel is segítőkész, ami saját indíttatásból ered, senki sem kérte, de ő akkor is vigyáz minden kis társára, aki rászorul. Önzetlensége tényleg nem ismer határokat. Mások érdekében azonnal képes önmagát háttérbe szorítani, áldozatot hozni. Környezetéhez nagyon pozitívan viszonyul. Szociálisan nagyon érzékeny, tetteiben a nagybetűs szeretet nyilvánul meg. Hatalmas akaraterővel rendelkezik, elhivatott és szeretne a rászorulóknak jótékonysági intézményeket létrehozni.

Botond a tavalyi évben érkezett osztályunkba. A halk szavú, visszafogott fiút mára tehetsége, szorgalma mellett segítőkészsége, empátiája, szociális érzékenysége, felelősségtudata, erkölcsi kérdésekben határozottsága tette a többiek által tisztelt példaképpé. Az osztály egyik legnehezebb sorsú diákját önzetlen segítségnyújtásával, szeretetteljes figyelmével mentette meg az évismétléstől. Ezen társának a szociális, anyagi problémákon túl tanulási nehézségei, magatartási problémái is voltak. Nehezen fogadták be, nem érezte jól magát, nem teljesített. Boti nemcsak tanulószobán foglalkozik vele, hanem sokszor felhívja magukhoz, s otthon is gyakorolnak. Szüleivel együtt bevonják barátját olyan családi programokba is, amilyenekhez hasonlóban egyébként nem lenne esélye részt venni. Boti egész évben folyamatosan segítette társát, hogy a többiek is befogadják, elfogadják, s közben őt is megtanította az alkalmazkodásra.

Velkei Olivér Balázs iskolán kívül, szabadidejében versenyszerűen sakkozik, tollaslabdázik. Négy testvér legfiatalabbja. Osztályában több olyan gyermek is tanul, akiknek segítségre van szükségük, figyelemre, nyugodt környezetre. Olivér mindig felismerte, ha csak csenddel kell, akkor úgy támogatta ezt a munkát. Sőt! Odaült és lelkes tanulópárként kérdezett, rávezetett, utat mutatott. Olyan élményhez segített hozzá másokat, ami a másiknak esetleg nem adatott meg. A sikerélményhez. Hétfő délutánonként, a leendő elsős gyerekeket vártuk előkészítő foglalkozásra, s ez mindig igényelt némi előkészületet. Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy a párnák már a helyükön, a terem felseperve, eszközök előkészítve. Olivér volt. Nem kértük. Mégis, egyszerűen jólesett. Diákolimpián megkerülhetetlen mindkét sportágban, ám megviseli, ha baráttal, vagy éppen nála fiatalabb versenyzővel sorsolják össze. Volt, hogy együtt sírtak a döntő szett után a vele szemben ülő, vagy álló társával.

Ákos az a ritka személyiségű gyerek, aki úgy vált az évek alatt az osztály egyik meghatározó személyiségévé, hogy viselkedésével soha nem akart feltűnni, a középpontba kerülni. Lassan oldódó, a dolgokat csendben szemlélő típus, aki egyébként igen nyitott a világ dolgaira. A különböző ingereket magába gyűjtve és feldolgozva alakítja folyamatosan saját egyéniségét. Az a fajta személyiség, aki inkább a háttérben szeret lenni, de ha a kérdezik, kérik akkor bátran és őszintén kiáll az álláspontja mellett, még ha esetleg ez szembe is megy a többség álláspontjával. A társainak ez sokat számít, adnak a véleményére. Legfőbb hobbija a túrázás, az ország útvonalainak a bejárása. Ezt szívesen teszi kerékpározó barátaival együtt is. Minden ellenszolgáltatás nélkül, belső késztetésből segíti az arra rászorulóknak. Valódi közösségi ember, aki a vállalásait mindig lelkiismeretesen teljesíti, ígéreteit betartja. Olyan ember, akit nem lehet gyorsan kiismerni, de aki szán rá időt, az igazi hűséges jó barátot lel benne.

Áron iskolánkban kezdte tanulmányait autizmus specifikus osztályunkban. Mindig rendezett, jó megjelenésű, mosolygós fiú, rendkívül udvarias, aki bocsánatot kér, amikor nincs jó kedve, mert nem szeretné másokét is elrontani. Áron példamutató fiatalember, akinek hosszú út vezetett a kisgyermekkori nehézségektől, a kiismerhetetlennek tűnő világ megismeréséig, de Áron megmutatta, hogy az akadályokat kitartó munkával le lehet küzdeni, és a céljainkat meg tudjuk valósítani. Iskolán kívüli tevékenységekben is rendkívül aktív, kommunikációjával, képességével a társas kapcsolatokat emeli. Osztálytársai és szüleik, ha valamilyen tanulási nehézségbe, megoldandó problémába ütköznek, bármikor fordulhatnak hozzá és édesanyjához, mert ők szinte minden esetben tudnak tanácsot adni. Nagyon jó, hogy példaképként láthatják a többiek az osztályban és az iskolában is Áront, aki egyre tágabb teret jár be a világ megismerésében.