Nagy Erzsébet

Botond a tavalyi évben érkezett osztályunkba. A halk szavú, visszafogott fiút mára tehetsége, szorgalma mellett segítőkészsége, empátiája, szociális érzékenysége, felelősségtudata, erkölcsi kérdésekben határozottsága tette a többiek által tisztelt példaképpé. Az osztály egyik legnehezebb sorsú diákját önzetlen segítségnyújtásával, szeretetteljes figyelmével mentette meg az évismétléstől. Ezen társának a szociális, anyagi problémákon túl tanulási nehézségei, magatartási problémái is voltak. Nehezen fogadták be, nem érezte jól magát, nem teljesített. Boti nemcsak tanulószobán foglalkozik vele, hanem sokszor felhívja magukhoz, s otthon is gyakorolnak. Szüleivel együtt bevonják barátját olyan családi programokba is, amilyenekhez hasonlóban egyébként nem lenne esélye részt venni. Boti egész évben folyamatosan segítette társát, hogy a többiek is befogadják, elfogadják, s közben őt is megtanította az alkalmazkodásra.

Bármilyen iskolai rendezvényen lehet rá számítani, a munkaerejét, ötletességét készségesen felajánlja és minden rábízott feladatot lelkiismeretesen elvégez. Egy alkalommal egy kisfiú javára gyűjtött kupakok tartóedényeit szépen a megkülönböztető jelzésekkel kifestette. Az ilyen feladatokra szabadidejében, önként időt, energiát sosem sajnál. A táborokban a kicsiknek a mentora. Foglalkozásokat vezet számukra, segíti őket a tartalmas elfoglaltságokban. Segítőkészsége azért nagyon értékes, mert nem érdemeket akar szerezni, hanem ösztönösen segítő szándékkal viszonyul az őt körülvevő világhoz. Abban leli örömét, hogy segíthet, és nem vár érte semmi elismerést, számára ez a természetes. Annamária magatartásával és életpéldájával olyan értékeket vállal fel, amelyek örök emberi értékek, nem látványosak, nem divatosak. Ezzel ő – talán még nem tudatosan – példát mutat a kortársainak is. Az értékrend bátor képviseletét jelzi az is, hogy rendszeresen olyan gesztusokkal és apró ajándékokkal lepi meg a környezetét, ami nem kerül pénzbe, nem anyagi értéke miatt fontos, hanem a benne rejlő szeretet és a kreativitás teszi azzá. Aki magányos, elhagyott vagy valamiért nehéz helyzetben van, biztosan számíthat a figyelmére, együttérzésére.