Borinak az elmúlt tanévben két térdműtéte is volt, ezért idén rendszeresen járt gyógytornára a Bethesda Gyermekkórházba, ahol találkozott egy majdnem egyéves kisfiúval. A tornák alkalmával kiderült, hogy a kisfiúnak nemcsak a kezecskéjével van baj, hanem súlyos betegsége miatt a szülei nem vitték haza, így a kórházban lakik, amíg nem lesz „végső helye”. Bori javaslatára ajándékot készítettünk közösen, hogy a kicsi élete első karácsonyán olyan személyes ajándékot kapjon, ami később is emlék lesz számára. Megrendítő volt látni, ahogy a kamaszok együttes lelkesedéssel készülnek az ajándékkal, melyet Bori az osztálykarácsony után vitt be a kórházba. A gyógytornászok adták át a csomagot, és azt a visszajelzést küldték az osztályunknak, hogy nagy örömmel fogadta a gyermek és a gondozók is. Bori szívesen vállalt konyhai szolgálatot, és a hétköznapokban is figyelmes arra, hol tud segíteni. Amikor pedig osztálykirándulásra mentünk maga készített süteményt a társaknak és a kísérő tanároknak is meglepetésből, hogy örömet szerezzen. Ha a helyzet úgy kívánja, tud önként hátrébb lépni, és másnak is lehetőséget adni. Azért ajánlom Borit a Gizella-díjra, mert törekszik a maga határainak az átlépésére, a személyes fejlődésre. Fontosak számára az alapvető értékek, melyek mellett szót is emel, ha az igazságérzete úgy kívánja.
