Templomdombi Általános Iskola

Ha valakinek szüksége van rá, Nóri kedvesen lehajol érte és felemeli magához – a legnemesebb értelemben. A hatodik osztályban nagy egyetértésben vannak a lányok, mindenki tiszteli és elismeri a másikat, de jól érzékelhető módon két csoportra oszthatók: a menő, magabiztos lányokra és a több bátorítást igénylő lányokra. Ez utóbbi csoportba tartozó kislányok bátortalanabbak, visszahúzódobbak, olykor elesettebbek. Szükségük van arra, hogy valaki összefogja őket, picit segítsen nekik a mindennapi teendők elvégzésében és figyeljen rájuk. Őket karolja fel és tartja össze anyatigris módjára Hangai-Takács Nóra, akiről azt is tudni kell még, hogy ő ezt a sok kis csodát nemcsak önzetlenül, de feltűnés mentesen is teszi.

Igazságérzete hatalmas, egyensúlyra törekszik, másokért is kiáll! Az osztály tyúkanyója, s befogadó, gondoskodó lényét az osztályba újonnan érkezők is azonnal érezhetik, hiszen nemtől, jellemtől függetlenül minden „csibét” összeterel, egyben tart, szeretget. Az elesettek megsegítésére törekszik, sokszor önmaga háttérbe szorításával. Mindezt nem az elismerésért vagy a jutalomért teszi, hanem belőle, belülről fakad a jóság és a tenni akarás. Sokszor előfordul, hogy akkor is felemeli szavát, ha a pedagógussal szemben kell véleményt megfogalmaznia, ám sohasem bántón teszi ezt, mégis olykor bosszantó, hiszen saját hibáinkkal szembesít minket, s ennek ellenére kimer állni elvei, gondolatai, osztálytársai mellett. Ezzel a viselkedésével nemcsak társai, hanem a pedagógusok tiszteletét és elismerését is kivívta az évek folyamán…

Társaira példásan odafigyel, mindenkinek a segítségére van. Szívesen osztja meg sajátját másokkal, legyen szó akár ceruzáról, uzsonnáról, vagy akár olyan tudásról, amihez kutatómunkára volt szükség.
Szorgalma, kitartása példaértékű. Az osztály dekorációját évek óta önkéntesen segíti remek ötleteivel és csodálatos alkotásaival. Tagja volt az iskolai Elsősegélynyújtó csapatnak, akik a megyei versenyben 3. helyezést értek el. Andi egyáltalán nem az a kislány, aki elsőre kitűnik osztálytársai közül. Pontosan ebben van a varázsa, hogy mégis mindig ott áll azok mellett, akiknek szüksége van rá. Ő nem egyszeri nagyszerű dolgot hajtott végre, Ő a hétköznapokban tesz csodát.

Alíz mély érzésű gyermek, aki társai számára példát mutat kiegyensúlyozottságával, konfliktuskezelő képességével, derűs-pozitív életszemléletével. Iskolai munkája mellett aktívan sportol, a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sport Egyesület korfball csapatában, mellyel részt vett a 2018-as Hollandiai Európa bajnokságon is. Már alsó tagozatos korában kitűnt a többiek közül segítőkészségével, figyelmességével. Kiskamasz korában Ő volt az egyedüli, akit mind a fiúk, mind a lányok elfogadtak. Kiválóan kezeli az osztályban felmerülő kisebb-nagyobb konfliktusokat, és nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával elősegíti a békés megoldásokat. Felkarolja az osztály peremére szorult gyerekeket, segíti őket, beszélget velük. Évek óta aktív tagja a Gyermekönkormányzatnak. Alíz egy érzelmileg érett, pozitív gondolkodású, nyitott személyiség.

Amikor először felolvastam a kollégáimnak a jelölés kritériumát, egyetértettek abban, hogy iskolánk tanulói közül Nemes Viktória Mónika lenne a legideálisabb jelölt, de úgy gondoltuk, hogy befolyásolás nélkül várjuk meg a gyerekek véleményét. Összehívtuk hát a hetedik és nyolcadik osztályos diákokat, elmondtuk mindazt, amit a díjról tudniuk kell, majd megkérdeztük, hogy ők kinek adnák ezt a díjat. A válasz egyértelműen VIKI volt. A mai rohanó, önző világban a gyerekek is s önzővé válnak, hiszen ezt a mintát látják maguk előtt. Nagyon ritka az olyan tanuló, aki maga elé tud helyezni másokat, önzetlenül segít társain. Viki ilyen gyöngyszem. Kiskora óta kiáll társaiért, akkor is, ha ezért, csúfolják vagy furcsán néznek rá. Bátran „megvédi”, segíti azokat a gyerekeket, akik nem mernek saját érdekeikért kiállni. Viki nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem viszonzásért vagy elismerésért teszi a jót.