Velkei Olivér Balázs iskolán kívül, szabadidejében versenyszerűen sakkozik, tollaslabdázik. Négy testvér legfiatalabbja. Osztályában több olyan gyermek is tanul, akiknek segítségre van szükségük, figyelemre, nyugodt környezetre. Olivér mindig felismerte, ha csak csenddel kell, akkor úgy támogatta ezt a munkát. Sőt! Odaült és lelkes tanulópárként kérdezett, rávezetett, utat mutatott. Olyan élményhez segített hozzá másokat, ami a másiknak esetleg nem adatott meg. A sikerélményhez. Hétfő délutánonként, a leendő elsős gyerekeket vártuk előkészítő foglalkozásra, s ez mindig igényelt némi előkészületet. Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy a párnák már a helyükön, a terem felseperve, eszközök előkészítve. Olivér volt. Nem kértük. Mégis, egyszerűen jólesett. Diákolimpián megkerülhetetlen mindkét sportágban, ám megviseli, ha baráttal, vagy éppen nála fiatalabb versenyzővel sorsolják össze. Volt, hogy együtt sírtak a döntő szett után a vele szemben ülő, vagy álló társával.